Teljes Név: Ismeretlen
Használt név: George
Faj: Kutya
Nem: Hím
Kor: Ismeretlen
Kinézet: Kis zömök fajta kutya, testét szürke, rövid szőr fedi. Leginkább egy Elghund-ra hasonlít. Egy arany színű nyakörv díszeleg rajta.
Jellem: Egész csendes, csak a kutyaszokásairól képes hosszabb elbeszélést tartani, hiába tud igen sok információt, szinte bármiről is legyen szó. Ám amikor olykor mégis megszólal kérdezés nélkül, akkor leginkább szarkazmus érezhető szavai mögül. Ritkán van hosszabb ideig egy helyen, ennek a kettősnek hála pedig kissé magányosnak is érzi magát olykor.
Képességek: Kutya létére érti és beszéli is az emberi nyelvet, ami mellett pedig még ráadásul kétlábon jár. Cselekvései egész emberszerűek, így első látásra mindenki furcsállja. Mindezek mellett kutya, így a fajtársai ugatását megérti, és töredékesen képes kivenni a többi állat "beszédét" is.
Abban a hitben van, hogy az ember gyümölcsöt ette meg, mert csak így tudja megmagyarázni képességeit, ám ez kizárható, hisz' képes úszni. Valójában teljesen ismeretlen okból képes mindenre. Több üldözője is van ennek hála, így mindig mozgásban van, és a legváratlanabb helyeken képes előbukkanni.
Története:
Legelső emléke egy laboratóriumban van, ahol ki volt egy lánccal kötve a falhoz és folyamatosan szúrkáltál és nézegették, a nap minden percében. Ekkor már képes volt érteni az embereket, így tudta mi folyik körülötte: valamiféle kísérletet végeznek rajta, feltehetőleg a képessége miatt. Az injekciók nap mint nap egyre gyakoribbak lettek, ahogy haladtak előre az időben, és már nehezeb bírta a megpróbáltatásokat, ám az égiek rámosolyogtak. Egy, a szigetet és professzorokat váratlanul érintő kalóztámadás során el sikerült szöknie. Nem tudta, hogy hol van, és nem is igen érdekelte. Ekkor számára csak a mihamarabbi eliszkolás volt a cél.
A kalózok egyik hajóján megbújva ezt el is sikerült érnie, majd a következő szigeten óvatosan lemászott a hajóról és megbújt a város szegénynegyedében. Szeméten és maradékon élve nagy nehezeb kibírta, ám számára ez is örömteli időszak volt, mert legalább szabadon élhetett.
Ám ez sem tartott sokáig, hamar feltűnt neki, hogy több, hozzá hasonló kinézetű kutyát elkaptak és elvittek a városból, így rájött: nem adják fel oly' könnyen a keresését. Így hát elindult a folyamatos vándorkörútján, amelynek két fő oka volt. Egyik a menekülés, a másik pedig az elfeledett múltja feltárása.
